Skip to Content

Tágas Tér Egyesület számlaszáma: 53200077-11089225 Endrőd és Vidéke Takarékszövetkezet

Mindenkit szeretettel várunk istentiszteletünkre minden vasárnap 17:00 órakor!

Közben gyermek bibliaóra.

Térkép megtekintése

Van-e Isten? Mit mond az anyagvilág? II.

Van-e Isten? Mit mond az anyagvilág? II.

II. “Az egek hirdetik Isten dicsőségét” (18. zs.)

1. A világ rendje és a két világnézet

Többféle világnézet létezik, amelyek megközelítően két nagy csoportra oszlanak: a materialistákra és istenhívőkre = azokra, akik az anyagon kívül más létező valóságról is tudnak.
A materialista világnézet azt vallja, hogy csak az anyagi világ létezik, amely szükségszerű és örökkévaló. Az anyagi világ önmagát (saját erejéből) folyton felülmúlva egyre fejlettebb rendszereket (rendezettséget) hoz létre; végső fokon pedig létrehozza a közösségben élő embert, aki saját erejéből boldoggá teheti önmagát.
Az istenhívő (vagy vallásos) világnézet azt vallja, hogy öröktől fogva és szükségszerűen a végtelen isteni Szellem és Szeretet létezik. Ő teremti a világot és képesíti állandóan arra, hogy önmagát felülmúlva egyre fejlettebb rendszereket (rendezettséget) hozzon létre; végső fokon pedig létrehozza a közösségben élő embert, aki általa és benne nyerheti el teljes boldogságát.
Mindkét világnézethez tartozó emberek élnek körülöttünk.
Mindkét világnézet tagjai között vannak tanult emberek és tudósok. Tanulj meg minden embert tisztelni, aki őszintén követi a maga világnézetét, és annak megfelelően emberhez méltóan él!

2. Rendet csak értelmes rendező hozhat létre

a) A felvilágosodás koráig az emberiségnek, sőt a tudósoknak is legnagyobb része vallásos volt. A világ rendjéről úgy gondolkoztak, ahogyan ezt Galilei, a középkor nagy tudósa és csillagásza is megfogalmazta: Rendet csak értelmes valaki csinálhat. Márpedig a világmindenségben végtelen értelmesség, rendezettség nyilvánul meg. Ebből következik, hogy mindezt csak egy végtelenül Bölcs Valaki hozhatta létre (G. Galilei: Párbeszéd a két világrendszerről - első nap).
Ez a kor egyszerű példákkal világította meg érvelését: Kezdd el a 32 lapos kártyát keverni! Elképzelhető-e, hogy többször egymás után véletlenül a megfelelő sorrendbe állnak a lapok? Vagy lehetséges-e, hogy a nyomdában egy több ezer betűs szöveg betűi hosszú ideig tartó rázás után véletlenül pont a kívánt értelmes szöveggé álljanak össze? Az élet természetes tapasztalata, hogy ahol rendet találunk, ott fel kell tételeznünk, hogy egy gondolkozó valaki tervezte azt. Az anyagvilág viszont számtalanszor nagyobb rendezettséget tud felmutatni, mint bármely gép. Fel kell tehát tételeznünk, hogy egy végtelenül értelmes Valaki tervezte azt.
Kopernikusz a modern világkép egyik megalapítója korszakalkotó nagy könyvében ezt írja: Egy tudomány “annál előkelőbb, minél nemesebb gondolatokra sarkall. A csillagászat a legelőkelőbbek közé tartozik, mert a világmindenségben tapasztalt rend feltétlenül Isten felé fordítja a kutató figyelmét.” (Az égitestek mozgásáról).
Newton a modern természettudomány megalapozója fő művében így következtet: A csillagvilág rendje, “a Napnak, a Holdnak, a bolygóknak, az üstökösöknek rendkívülien pontos szerkezete csak egy értelmes és hatalmas lény okossága és parancsa szerint keletkezhetett. Ebből következik, hogy Isten valóban élő, mindenható és mindent tudó Isten, végtelenül tökéletes lény.” (A természetfilozófia matematikai elvei).
A már idézett Galilei többek között a növényvilágból is hoz példát a rend megvilágítására: “A szőlővessző gyökeret ereszt, táplálékhoz jut. Ennek egy részét levelei felépítésére, egy másik részét az indák táplálására különíti el, megint egy másik része a termés, a szőlőbogyó húsának, héjának célját szolgálja. A mindenható természet mindezt megvalósítja. Pedig ez csak egyike annak a számtalan műnek, amelyeket a természet létrehoz. És mindebben végtelen bölcsesség nyilatkozik meg. Ebből lemérhető, hogy mennyire végtelenszer végtelen az isteni bölcsesség.” (Párbeszéd a két világrendszerről).

b) A tudomány a fejlődés során mindinkább felfedezte az anyagban levő törvényeket. Ekkoriban egyes tudósok így kezdtek érvelni: Az anyagvilág önmagában hordja a törvényeket. E törvények irányítják a világ fejlődését, rendeződését. A világ rendjének megmagyarázásában nincs tehát szükség “külső” rendezőre, Istenre. - Ebben a korban az emberiségnek és a tudósoknak egy része materialistává lett.
A materializmus kezdetben egyszerűen a mechanikus törvények működésével magyarázta a világ rendjének létrejöttét. Ez volt a mechanikus materializmus. A tudomány fejlődésével azonban egyre inkább fölfedezték az anyagvilágnak (sajátosan, pl. az élők világának) minden korábbi elképzelést meghaladó rendezettségét. Nyilvánvalóvá vált, hogy a világ rendje nem jöhet létre egyszerűen a mechanikus törvények alapján. E következtetés megvilágításának kedvéért vegyünk egy példát. Vizsgáljuk meg az élővilág legkisebb összetevőjét, a fehérjét! A fehérje általában több százezer, pontos rendben elhelyezkedő atomból áll, illetve mintegy ezer aminósav-gyökből. Vajon az élőknek ez a legelemibb alkatrésze “összeállhat” -e véletlen folytán? - A valószínűségszámítás alapján kimutatható, hogy mennyi esélye van a mozaik, a kártya, a betűk vagy a fehérje véletlen elrendeződésének, mennyi idő, - hány kísérlet - után van valószínűsége létrejöttének. Az aminósav-gyökök megfelelő elrendezése esetén ez a szám 10 1274. Valaki azt mondhatná, hogy elképzelhető az is, hogy véletlenül az első alkalommal létrejön a kívánt rend. Ez igaz. De az élet keletkezésekor nem egyetlen “véletlenül” létrejött fehérjével kell számolnunk, hanem fehérjék milliárdjaival. Ily nagy tömeg véletlen kialakulása pedig egyszerűen lehetetlen. Ilyen értelemben írja a kérdés ismert kutatója, a szovjet Oparin is, hogy: “A fehérjék felépítése igen bonyolult... belső “célszerűség” jellemzi... Ennek a “célszerűségnek” véletlen kialakulása éppúgy lehetetlen, mint ahogy nem jöhet létre véletlenül, elemi spontán módon egy bizonyos termék előállítására alkalmazott üzem. (A. I. Oparin: Az élet keletkezése a földön, Bp. 1960, 219.). - Hogy jön tehát létre a magas fokú rend? A “minőségi változások”, illetve a dialektikus ugrás által, válaszolja a dialektikus materializmus.

A dialektikus materializmus tanításának lényege, hogy egyrészt az anyag magában hordozza a mozgástörvényeket, amelyek szükségképpen fejlődésre “késztetik” az anyagot, másrészt a fejlődésben, az evolúcióban ugrások vannak - a mennyiségi változások minőségi változásba csapnak át -, s minden ugrás alkalmával valami lényegileg új: az anyag magasabbfokú rendezettsége jelenik meg. Valójában azonban e szemléletváltozás csupán némileg módosította a korábbi századok tudósainak kérdésfeltevését.
Korunk istenhívő tudósai - például Planck, Einstein, Schrödinger vagy Heisenberg - arra mutatnak rá, hogy a világ csodálatos rendjét létrehozó, illetve az evolúciót irányító törvényeket is egy végtelenül értelmes valakinek kellett létrehoznia, elgondolnia. Vagyis az anyag nem okolja meg önmagát, mert az értelemmel nem rendelkező anyagnak nem lehet az a legfontosabb tulajdonsága, hogy (a dialektikus ugrások során) a legmagasabb fokon “értelmes” rend létrehozására képes legyen.
Az istenhívő világnézet és a tudósok jelentős része változatlanul úgy érvel, mint például A. Einstein századunk egyik legnagyobb fizikusa és gondolkodója: “Minden természettudósnál kézenfekvőnek kell lennie egy bizonyos fajtájú vallási érzésnek. Mert nem képzelheti azt, hogy azokat a rendkívül finom összefüggéseket (törvényeket), amelyeket felfedez, elsőnek ő gondolta el. A felfoghatatlan világmindenségben egy határtalan magasabbrendű értelem nyilatkoztatja ki magát (Barnett: Einstein und das Universum). M. Planck így ír: A fizikai kutatások eredménye ahhoz a felismeréshez vezet, hogy a világmindenség építőkövei nem összefüggéstelenül helyezkednek el, hanem egységes terv szerint függnek össze... A legcsodálatosabb azonban az, hogy a törvények szakszerű megfontolása minden elfogulatlan emberben azt a benyomást keltik, hogy a természetet értelem, céltudatos akarat irányítja... vallás és természettudomány tehát nem zárják ki, sőt kiegészítik egymást. (M. Planck: Reden und Vorträge.)

 
Csodálatos minden műved... (Zsolt 139,14)

A világban hatalmas rendezettséget fedezünk fel, s ebből következtetni lehet a Rendezőre - mondták és mondják sokan. De nehogy azt hidd, hogy ezzel mindent “megértettél ”, mindent “tudsz” . A világ rendezettsége oly magasfokú, és oly módon felülmúl minden képzeletet, hogy aki igazán belemélyed szemlélésébe, az nem csupán egy (a fent idézetthez hasonló) logikai következtetéshez jut el, hanem sokkal tovább: a csodálathoz. Ahhoz a csodálathoz, amelyről Einstein is ír (az előző bekezdésben), s amely megsejti, szinte “kitapintja” Istent. K. Linné, a növénytani rendszerezés megalapítója is azt mondta: “Ha egy kis növényt, egy búzaszálat vagy útszéli gazt látok, Isten nagysága jut eszembe és leborulok Isten előtt.” 
Aki nem tud csodálkozni, az sérült ember. Megrendítő csodák, szépségek, izgalmak közt jár (talán ezekről tanul vagy ezekkel dolgozik), s valamiképp mégsem fogja fel őket, nem tud gyönyörködni bennünk, nem tud kapcsolatot teremteni velük...

Indulj el e héten látó szemmel! Fedezd fel, csodáld meg a legegyszerűbb “csodákat” , amelyekkel nap mint nap találkozol (pl. a virágok harmóniáját-szépségét, szíved verését-működését; vagy csupán a levegőt, amelyből lélegzel, amely hangodat továbbítja, meg az illatokat; amely lehetővé teszi a repülő meg a madarak repülését, amely burkával védi a Földet a nagy hőingadozásoktól, vagy éppen a meteoritok becsapódása ellen, amely táplálja a növényeket és a tüzet is, amely mozgásával hűsíteni tud, de orkánná is változhat stb. stb.) Ha látó - csodákat felfedező - szemmel-szívvel jársz a világban, te is megtapasztalod, amit Linné, hogy csodálat, hála és bizonyára imádás is fakad szívedben, Isten mérhetetlen bölcsességét, nagyságát és szeretetét látva..

 
Forrás: Dr. Tomka Ferenc, Találkozás a kereszténységgel


oldal | about seo